Ígéretes. Van ötlet, van csattanó, kifutás. A cím olyan schopenhaueres kicsit,(A világ mint akarat és képzet) Javaslat:
Ütősebb cím, kevesebb okoskodás,
felesleges trágárság kerülése.

Tiltakozom! Schopenhauernek egészen kiváló szépírói stílusa volt (van)! Nem a cím idézi őt fel, hanem a filozófiát jellemző 'akarat' szó! És ÍGÉRETES??? Ez vicc. Ellenpélda erre a "barátságos mosoly" , a "jó megjelenésű férfi", a "tengerkéken csillogó tekintet", a "színlelt zavarodottság", stb. És a párbeszédek élettelen sivársága. A középkori misztériumdrámákra emlékeztet, ahol különböző megszemélyesített hittételek vitatkoznak egymással. Ne írj több ilyet! Borzalom végigolvasni, ma már nem vagyunk kíváncsiak érvelő és okfejtő "monológusokra", konfliktus kell!!! Sematikus személyek helyett egyedi karakterek eredeti konfliktusai, bár arról jódarabig még nem fogsz tudni jól írni, mert előtte meg kell élni őket, de e ebbe az irányba indulj el!

@silonea:
Túl szigorú vagy. Nagyon ritka, hogy valaki, mint Pallas Athéné, teljes fegyverzetben "pattan ki" az irodalmi porondra. Egy kezdő műbútor asztalos
sem Chippendale bútorokkal kezdi. Schoppenhauer tényleg élvezetesen írt, de itt nem ez a mérce.

Bedőltem. Hitelesnek vettem a mondatokat, és az gáz. Vagy gondolja komolyan a szerző, vagy ne írja le! Főképpen nem azokat, amelyeket leírt.
Tukmálná rám a konfliktusmentesség kliséjét ideális állapotként, pedig ez maszlag. Konfliktusok nélkül csak mozdulatlanság van. Hirtelen belegondolva talán nem érthető, de mégis igaz.
"– Más fajoknál ezt nem észlelték? – kérdezte aggódva a nő.
– De. Nagyon is általános probléma ez." A konfliktus nem probléma, hanem hajtóerő. A konfliktusok megoldása különbözhet, ez fontos.
Mindjárt utána rúgunk egy nagyot a szabadelvűségen - ami eléggé időszerű sajnos -, aztán belecsapunk a vallás körüli ellentmondások megvitatásába, majd következik egy furcsa indíték:
"Végszóként:...amit az ember létrehoz, az elromlik." Mégis: Ez miből következik?
Újabb indok nélküli konklúzió:"Önök azért jöttek létre, mert az akarat azt akarta." Lemondanék erről a tautológiáról.
További könyvtárnyi írásra méltó fejtegetés:
"Mi történne, ha kiderülne, hogy mind az elmúlt évezredek tudományos felfedezései, mind a vallási meggyőződés téves?"
A válaszom az, hogy ez lehetetlen. A tudomány fejlődik, néha megcáfolnak valami régi tant a tudósok, de az összes nyilván nem cáfolható. Van, ami érvényes marad. A valláson még nem gondolkodtam így, de feltételezem, hogy ugyanez érvényes ott is. Ki vonhatná kétségbe a "Ne lopj!" tilalmát?
A végén viszont találtam csattanót, ami megmosolyogtatott. Ha jóval rövidebb lenne a novella, kevesebbet moralizálna, talán tetszene.
Mellesleg a nő a csattanó előtt indokolatlanul viselkedik úgy, ahogyan látjuk. Közönyösen kellene néznie a lövöldözést, mert ő tudja az igazságot, nincs oka arra, hogy megjátssza magát. Igazából az egész hosszas eszmefuttatás indokolatlan a csattanót tekintve. Az írás másról szólt, mint a befejezés.
A fogalmazás hemzseg a nyelvtani pongyolaságtól. Egy jellegzetes rémség a sokból:
"A következő kérdése még az idegen számára is teljesen nyilvánvaló volt, és már jó előre el is készült a válasszal." feleslegesen használt szavak, gyakran ok nélkül bedobálva az igekötő és az ige közé, bonyolult szerkezetek. Jóval tisztábban kellene fogalmazni.

Tisztelettel kérem a vélemények és kritikák nem sértő módon történő megfogalmazását.

Kedves Zanphagras!
Vegyem magamra? Mert én csupán tárgyilagos voltam. Ha ez problem, többé nem teszem, de akkor nincs értelme a kritikának. Azokon a honlapokon, ahol megfordulok, a tárgyszerű hibajegyzéket megköszönjük. Én is, ha más teszi elém.

@Demeter Attila: Kedves Attila,
a tárgyilagosság és pl. a "rémség" szó használata azért nem 100%-ban kompatibilis. :)
Az oldalnak valóban célja, hogy az írók kritikát, visszajelzést kaphassanak, és jó, ha tárgyilagos és alapos vagy a hibajegyzékben, de azért csak finoman, hogy a mű hibáját érje a kritika, de a szerzője ne rossz szájízzel olvassa azt (mert akkor nem is fogadja meg).
Nem azt kérem, hogy böngyörgessük-simogassuk a szerzőket, csak azt, hogy úgy fogalmazzunk, mint ahogy akkor, ha a - magánéletben ismeretlen - szerzővel személyesen üldögélnénk egy kávé fölött. :)

@Demeter Attila: De egyébként én nagyon örülök, hogy pl. "pontokba" szedted a kritikád. Ez szerintem sokat segít a szerzőnek is.

OK! Vettem. Volt benne egy szó, amely egyébként igaz, de vitatható hatású. Bocsánatot kérek érte!
Úgy vélem egyébként, hogy a nyelvtani vonatkozásokat éppen nem érdemes túlságosan védelmezni, de ez az én véleményem, és tiszteletben tartom az Admin döntését.
Köszi, hogy jelen lehettem!

@Demeter Attila: Semmi gond, Attila - várunk vissza. :)

Amennyiben nem érzek jogosnak egy kritikát, válaszolok rájuk. Tekintettel arra, hogy két „kritikát” is kaptam, hosszú hozzászólást fogok készíteni. Először siloneának fogok írni. A hosszászólásokból részleteket emelek ki, és azokra írom válaszaimat.

„És ÍGÉRETES??? Ez vicc.”

Mikor legutóbb ellenőriztem, még párbeszédes stílusban írt novella volt, nem vicc. De örülök, ha találtál benne humort is. :)

„Ellenpélda erre a "barátságos mosoly" , a "jó megjelenésű férfi", a "tengerkéken csillogó tekintet", a "színlelt zavarodottság", stb.”

Mi a baj ezekkel? A tekintetes rész még aláírom, hogy giccses, de a többivel mi a baj?

„És a párbeszédek élettelen sivársága. A középkori misztériumdrámákra emlékeztet, ahol különböző megszemélyesített hittételek vitatkoznak egymással.”

Pedig igyekeztem a lehető legjobban ügyelni arra, hogy érdekes dolgokról beszéljenek a szereplők. Úgy néz ki, egyedül én vagyok ilyen mazochista.

„Ne írj több ilyet! Borzalom végigolvasni, ma már nem vagyunk kíváncsiak érvelő és okfejtő "monológusokra", konfliktus kell!!!”

Az, hogy végig tudtad olvasni, számomra bizonyítja, hogy meg tudott benned mozgatni valamit. Valamit, ami miatt végig voltál képes olvasni. Ha én nem tudok végigolvasni egy novellát, nem olvasom végig, és kész. Elfogadom, hogy nem nekem szánták. Ami pedig a másik részét illeti a szövegednek: szubjektív. A novellának volt konfliktusos pontja, és csattanóval is bírt. Az, hogy neked több konfliktusra lett volna igényed, elmondhattad volna udvariasabban is, és ami a legfontosabb: elég egyetlen felkiáltójelet használnod.

„Sematikus személyek helyett egyedi karakterek eredeti konfliktusai, bár arról jódarabig még nem fogsz tudni jól írni, mert előtte meg kell élni őket, de e ebbe az irányba indulj el!”

Ezt az „eredetiséget kell letenni az asztalra” dolgot sohasem pártoltam. Nézd végig az elmúlt negyven év regénytermését. Hány olyan ötletet tudsz nekem mondani, ami nem bukkant föl korábban egyetlen írónál sem valamilyen formában? Ez a világ rendje. A régi nemzedék hat az újra. Ötleteik, szereplőik velünk maradnak, és akarva-akaratlanul is belekerülnek saját műveinkbe. És nem ebbe az irányba indultam el, de már régóta akartam egy ilyen novellát írni, melyben félreteszem az irodalmi jegyeket, központjául pedig a filozófiát teszem meg. Több ilyen nem nagyon lesz, ne aggódj. :)

Demeter Attila

„Bedőltem. Hitelesnek vettem a mondatokat, és az gáz. Vagy gondolja komolyan a szerző, vagy ne írja le! Főképpen nem azokat, amelyeket leírt.
Tukmálná rám a konfliktusmentesség kliséjét ideális állapotként, pedig ez maszlag. Konfliktusok nélkül csak mozdulatlanság van. Hirtelen belegondolva talán nem érthető, de mégis igaz.”

Az első felére csak annyit írnék: én nem szerepeltem a novellámban, nézőpontom pedig eltérő a szereplőkétől. Számomra izgalmas dolog a sajátométól eltérő nézetekkel játszani, és szembeállítani őket más nézetekkel, melyekkel szintén nem azonosulok. Az én novelláimban visszatérő elem ez, a későbbi írásaim során is fel fog majd bukkanni, igaz, nem CSAK arra lesz kihelyezve a mű. Szóval, én nem tukmálok rá senkire semmit, ahogy a novella sem. A szereplők – jobban mondva az idegenek – viszont igen. De mi is ugyanezt csináltuk kevésbé fejlett embertársainkkal történelem során, nem igaz? Rá akartuk venni őket olyan dolgokra, melyeket nem akartak. A második részével pedig egyet értek, hisz ha nincs mi ellen harcolni, unalmas lenne az élet.

„"Végszóként:...amit az ember létrehoz, az elromlik." Mégis: Ez miből következik?”

Történelem és fizika. Eddig bármilyen társadalmi rendszert is hozott létre az ember, mindig akadtak hibái. A könyvek pedig széteshetnek, az üveg eltörhet, az ételt meg tudjuk enni, a gyógyszereknél gyakoriak a mellékhatások stb. Az ember nem tökéletes, így amit megteremt, szintén nem az.

„"Mi történne, ha kiderülne, hogy mind az elmúlt évezredek tudományos felfedezései, mind a vallási meggyőződés téves?"
A válaszom az, hogy ez lehetetlen.”

A novella eljátszik a lehetetlen lehetetlenségével. ;) Ha sci-fit írok, mindig fel teszem magamnak a kérdést, hogy „mi lenne ha?”, mert e nélkül úgy érzem, nem használom ki a science fiction szóból a fiction részt. Izgalmasabb így írni – legalábbis nekem – hogy a lehetetlent mutatom be, boncolgatom, átalakítom a világunkat és úgy írok történetet. Eddig ez működött is, mert élveztem a megírást.

„Mellesleg a nő a csattanó előtt indokolatlanul viselkedik úgy, ahogyan látjuk. Közönyösen kellene néznie a lövöldözést, mert ő tudja az igazságot, nincs oka arra, hogy megjátssza magát.”

Szeretem, ha az olvasóimnak nem kell mindent elmagyaráznom. Ha kicsit továbbgondolod a karaktert, az eseményeket meg a hasonlókat, rájössz az okára, ennyit elárulok. ;)

„A fogalmazás hemzseg a nyelvtani pongyolaságtól. Egy jellegzetes rémség a sokból”

A rémség szó használatát nem érzem helyesnek. Az általad felsorolt dolgok szubjektívek, más például képes volt elolvasni, és nem biztos, hogy erőltetettnek érezte. Így a később emlegetett tárgyilagosság értelmét veszti. Ami pedig a stílust illeti, én nem szeretek irodalmi lenni. Én így élvezem a puritán írást, nekem ez megfelel. Nem óhajtok szépirodalmi jellegeket tömni a novelláimba, mert amikor megpróbáltam, egy jóval használhatatlanabb szöveg kerekedett ki belőle. Nem nekem való, így aki ezt kutatja az írásaimban, bizony csalódni fog. Nálam mást kell keresni. ;)

„Vegyem magamra? Mert én csupán tárgyilagos voltam. Ha ez problem, többé nem teszem, de akkor nincs értelme a kritikának. Azokon a honlapokon, ahol megfordulok, a tárgyszerű hibajegyzéket megköszönjük. Én is, ha más teszi elém.”

Én szeretek tanulni a kritikákból. Pestabácsi kritikája például jó volt, még ha rövidebb is a tiéteknél. Volt benne némi dicséret, mely erőt adott, és kitért a hibáimra, melyeket a későbbiekben javítani is fogok. Egyszerre töltött meg reménnyel, hogy „jó ez, csak finomítsd a jövőben”, és útmutatást is adott, hogy mit javítsak. Ha azonban egy kritika nagyon bicskanyitogató stílusban van megírva, abból a szerző nem fog tanulni, hanem két féle reakciót vág le:

– Önbizalomhiány esetén a szerző életkedve is elmegy tőle.
– Arrogancia esetén pedig csak azért is folytatni fogja az ilyen színvonalú munkákat, hogy téged dühíthessen.

Itt, ezen a blogon gondolom sok kezdő szerző fog majd publikálni, és mindegyikük szeretne néhány önbizalom növelő kritikát olvasni, beleértve a fejlődést segítő szavakat is. Ezekhez tehát nem úgy kell hozzáállni, hogy CSAK irodalmi remekeket fogtok olvasni – arra van épp elég elitista írókör –, hanem hogy ígéretes, a későbbiekben talán látványosan továbbfejlődő írók munkáit olvashatjátok. A kritikák tehát tényleg legyenek előlépést segítő munkák, ne pedig olyanok, hogy „ezt mégis hogy a francba képzeled?!”. Ha tetszik valami egy műben, tessék leírni ugyanúgy, mint ha nem, de finoman kell fogalmazni, különben senki sem fog ide írni, és ellaposodik a blog. Az író azt érezze, hogy íróként kezelik, nem pedig azt, mintha egy cirkuszban lenne. Ha meg túlnőné saját magát az egója, a moderátor majd elintézi. ;)

Zanphagras: te egy tökkelütött idióta vagy.

NNorbert: még nem érted. majd megérted. feltéve, ha nem hagyod abba az írást.