Szerdahelyi Bence: Az implantátum című novellájával folytatjuk a hetet. Ha Te is szeretnéd megjelentetni a Galaktika Arénában novelládat, ne habozz, küldd el az info@galaktika.hu-ra!
Az implantátum
Történetünk a talán nem is olyan távoli jövőben játszódik.
7:30. megérkezett a reggeli expressz. Hogy van, jól van? Láz, étvágya volt-e? Hányt-e, fájt-e, leletei megvannak-e? Holnap mehet, a záróját majd megírjuk. Ennek a halandzsa műfajnak nagy mestere Bajai adjunktus. 7 perc 36 század másodperces idejével a mai napig tartja a húsz ember „levizitelésének” világcsúcsát.
- Háromnegyed nyolckor megbeszélés van. Ugye nincs már több betegem az osztályon? – kérdezte Kovács nevű rezidensét.
- De adjunktus úr, hátra van, akit ma fogunk megoperálni, Szabó …
- Vágom már, az a 21 éves kiscsaj az ablak mellett. Ah, jó bőr lenne, ha nem ilyen depiske volna.
Kovács doktor kissé bátortalanul elmosolyodott: – Kérdései lennének önhöz doktor úr a műtéttel kapcsolatban.
- Én is szívesen faggatnám őt, persze nem itt, és nem ilyen körülmények közt – vigyorgott kajánul Bajai, majd beléptek a kórterembe.
- Hogy szolgál az egészsége magácskának?
- Jól, csak felmerült bennem egy kis kétely – kezdte volna a válaszát Júlia.
- Aláírta a beleegyező nyilatkozatot? – vágott a szavába az idősebb orvos.
- Igen, persze, csak már úgy megszoktam az eddigit …
- Ne féljen kisasszony, a legjobb kezekben van, mivel én műtöm. Egy ilyen intelligens agyi implantátum cseréje rutin eljárás. Holnap délután már a barátnői álla le fog esni, amikor megmutatja nekik az új processzort a plázában.
10:07. Kezdődik a műtét. Az üvegfalon túlról kiégett agyú orvostanhallgatók néznek ki a koponyájukból. Kivételesen most nem zenének hazudott ütemes elektronikus zörej zakatolt a fülükben. Bajai adjunktus fáradhatatlan műtéti kommentárjai áramlottak a fejhallgatón keresztül. Egy copfos fiatal leányzó, aki egyedüliként szorgosan jegyzetel, megkérdezi a székben mellette lazuló flegma srácot.
- Sanya, mit mondott előbb a doktor úr az agyi implantátumok indikációiról?
- Lövésem sincs, Luca, és egyébként is rohadtul nem érdekel az egész – válaszolta unottan a fiú.
- Hogy lehetsz ennyire szemét alak. Igazán annyival megtisztelhetnéd, hogy odafigyelsz rá, ha már egyszer oktatni próbál.
- Ne legyél már ekkora szentfazék – förmedt rá Sanya. Először is, minden anyag fenn van a neten, amire szükségem van. Másodszor is, ő sincs tekintettel ránk, hiszen már tegnap is ugyanezt adta elő.
- Te most felléptél a fácsére! Látom a szemeden. Sanya mekkora egy paraszt vagy! És valóban a fiú szemgolyója úgy járt, mint egy kurzor a számítógép monitorján.
- Na és, ha így van! Legalább én kihasználom a koponyám alatti implantátumot. Megöl az unalom, valahogy el kell ütni itt az időt.
Ekkor még nem gondolták, hogy hamarosan olyan fordulat fog bekövetkezni, amely az egész orvostudomány addigi fejlődését meg fogja változtatni.
-… Amint láthatják, szép egymásutánban lebontjuk a nyakszirt különböző rétegeit: bőr, kötőszövet, minimális izom. Nemsokára elérjük a különleges szerkezetet, amely közvetlenül az os occipitale periosteumára ráfeküdve speciális elektromágneses sugarakat küld a nyakszirt lebenybe. Mint tudják, az itt kialakuló pontosan meghatározott hallucinációk hozták el azt a telekommunikációs forradalmat, amelyet ma mindannyian átélünk. EZ MEG MI A …?! Mi a fene ez a fehér izé az implantátumon! Olyanok, mint az idegrostok. Fogjad papuskám (ez Kovács rezidens) a kampókat jó erősen, ezt meg kell tapicskolnom …
Ekkor az eddig teljes apátiában, székben fetrengő medikusok hirtelen rátapadtak az üvegfalra, mint legyek a lekváros bödönre.
Sanya: Beismerem, igazad volt, Luca. Mindig érdemes figyelni, mert bármikor láthatsz egy botrányt, melyet megoszthatsz a világhálón.
Luca: Ezt nem teheted, Sanya, tuti, hogy fegyelmi eljárás fog indulni ellened az egyetemen.
Sanya: Tízmillió lájkért az ördögnek is eladnám a lelkem – és ekkor már el is kezdte bal szemével felvenni azt a videót, amellyel két óra alatt megváltoztatta a világ folyását.
Délután 16:07. Három orvos ül a tárgyaló asztal mellett. Soroksári doktor sebészprofesszor, Vermes doktor pszichiáter és természetesen Bajai adjunktus a kezelőorvos, idegsebész.
Soroksári: Uraim, eljött az idő, hogy döntsünk Szabó Júlia ügyében. Ha kinéznek az ablakon, láthatják, hogy a sajtó mindenre elszánt munkatársai körülzárták az épületet. Addig nem is fognak minket elengedni, amíg döntésre nem jutunk a beteg ügyében. Kérem, adjanak nekem tanácsot, hogy mit lenne érdemes tennem.
Bajai doktor ragadta először magához a szót. - Azt hiszem a kérdés egyértelmű. Az én páciensem, és azt ígértem neki, eltávolítom a régi implantátumát. Ráadásul, ha még sokáig bennmarad a készülék, intracraniális fertőzést, epilepsziás görcsöket, súlyos téveszméket és még ki tudja, milyen szövődményeket okozhat.
Ekkor Vermes, a pszichiáter vette át a stafétabotot. - Ennél sokkal összetettebb a probléma. Egyrészről az adjunktus úr nem mérte fel a helyzet tudományos jelentőségét. Az eddigi vizsgálatokból egyértelműen kiderült, hogy az implantátum felszínén nem holmi tumoros szövet burjánzik. Ezek élő teljesen egészséges idegsejteket tartalmaznak, melyek funkcionális kapcsolatban állnak mindkét félteke cortexével. Remélem, nem kell hangsúlyoznom, hogy ez mérföldkövet, sőt akár evolúciós ugrást is jelenthet az ember és a bioimplantátumok szimbiózisában. Másrészről elképzelhető, hogy ez az új agy-bioimplantátum komplexum egy megváltozott személyiséget is fog eredményezni. Ezt nem pusztíthatjuk el egy meggondolatlan reoperációval. Minden esetre, érdemes lenne felébreszteni Júliát csipkerózsika álmából, hogy jobban megtudjuk, hogy mi jár a fejében.
Ekkor Bajai doktor hirtelen felcsattant. - Na, álljunk le egy percre! Doktor Frankenstein egy gép-ember nyomorékká akarja változtatni ezt a fiatal lányt. Kérem, professzor úr, ne engedje, hogy ez a sarlatán kísérleti nyulat csináljon a betegemből.
És innentől elkezdődött a kicsinyes személyeskedő vita a két orvos között a másik hivatástudatáról, ambíciójáról, agyi képességeiről stb. Eközben Soroksári professzor úr kihúzta íróasztala fiókját, elővette régi pipáját, megtöltötte dohánnyal. Kinyitotta az ablakot, rágyújtott, majd fél óráig csak csöndesen pöfékelt, míg a két másik vérben forgó szemmel kiabált egymásra kígyót békát. Végül egyetlen kézmozdulattal elcsendesítette ifjabb kollégáit.
-Uraim, úgy gondolom, a legjobb döntés ebben a helyzetben az, ha nem mi döntünk. Én biztos vagyok benne, hogy mindannyian jót akarunk a betegnek, de nyilvánvalóan erre a helyzetre egyikünk sem készült fel. Fel kell ébresztenünk Júliát, hogy megfelelő tájékoztatás után maga döntsön a sorsáról.
18:10. Intenzív terápiás osztály.
Bajai:
- Üdvözlöm, Júlia. Sajnos a beavatkozást kisebb technikai problémák miatt nem sikerült tökéletesen végrehajtani. Szeretném, a beleegyezését kérni, hogy befejezhessem a műtétet. Itt kell aláírni …
- Ne haragudjon, doktor úr, de most már nem Júliának hívnak, hanem Jadwigának. A műtét alatt látomásom volt. Ebből kiderült számomra, hogy különleges küldetésem van ebben a világban. Sajnos, adjunktus úr, nem egyezhetek bele a beavatkozásba, mert Kenyába kell utaznom, rászorulókon segíteni.
- Majd két óra múlva visszajövök, addig még aludjon rá egyet.
- Sajnálom, doktor úr, a döntésem végleges.
És valóban végleges volt a döntése. A pszichiátriai vizsgálatok – bár személyisége megváltozott – teljesen beszámíthatónak találták. A sajtó mint új Teréz anyát mutatta be a médiában. Csak Bajai doktor nézett utána szomorúan az ablakból, mikor elhagyta a klinikát. „Kislány, kislány, ráérnél ezzel még pár évet …”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sz-ter 2013.02.06. 21:56:00
Először is az volt az érzésem, mintha egy vázlatot olvasnék. Úgy nagyjából fel volt vázolva a történet, egy-két karakter felmerült, de nem volt kidolgozva... szeretek rajzolni és önkéntelenül az jutott eszembe, hogy olyan, mint egy néhány vonallal odavetett vázlat, ami már hasonlít ugyan a témára, látszik, hogy lehet belőle valami, de még nagyon kezdetleges, mondhatni embrionális állapotban van.
"Történetünk a talán nem is olyan távoli jövőben játszódik." - ezt a megjegyzést felírhatod magadnak, mikor még csak érleled a témát, gondolkozol rajta, de hogy mikor játszódik, azt majd a kész műből eldönti az olvasó. Egyébként utána a kezdés nem rossz, azonnal teremt egy elég sajátságos atmoszférát (a kórházi vizit az "expressz", a különböző időpontok ilyen tárgyilagos megadása is tetszik, olyan érzést kelt (nyilván ez volt a cél), mintha a betegek csak tárgyak volnának, az orvosok meg a futószalag mellett állnának és marhára nem érdekelné őket az egyes ember. Szomorú valóság és/vagy jövő.) A rezidensek nagyon jók, érdekes és félelmetes az elképzelés, hogy "ezek" orvosok lesznek egyszer... itt volt egy kis időegyeztetési hiba: "Az üvegfalon túlról kiégett agyú orvostanhallgatók nézNEK ki a koponyájukból. Kivételesen most nem zenének hazudott ütemes elektronikus zörej zakatolT a fülükben." Luca és Sanya sem rossz, de ugyancsak félkész. A párbeszédüknél (főleg az utolsó három sornál) viszont komolyan elkezdtem gondolkodni, hogy most akkor ez egy dráma, mert ott vannak így írva a szereplők nevei, vagy novella, aminek (ismét csak) maximum a vázlatában engedhet meg ilyet a szerző. Jó, ez most megint a szubjektív véleményem egyrészt, másrészt viszont, bár támogatom a művészi szabadságot, de ha novellát olvasok, szeretném tudni, hogy az valóban egy novella.
Haladunk kicsit a sztoriban, elérkezünk a szerintem egyik legizgalmasabb konfliktushoz, a három orvos vitájához. "És innentől elkezdődött a kicsinyes személyeskedő vita a két orvos között a másik hivatástudatáról, ambíciójáról, agyi képességeiről stb." - mondanom sem kell: vázlatba illő mondat. Én kíváncsi vagyok arra a vitára, ha már elmondod, milyen témákról szólt és milyen volt. Szerintem ez lehetne a központi jelenet, az orvos-beteg kapcsolatról, a kísérletek etikusságáról, a betegek jogairól és még kitudja, miről - de nagyon el van nagyolva, sőt, konkrétan épp csak meg van említve, hogy valami ilyesmiről vitatkoznak. Lehet hogy kicsinyes és személyeskedő, de érvek és ellenérvek hangoznak el, állítások és cáfolatok, logikusan felépített következtetések, amik ugyan lehet hogy nem viszik előbbre a történetet, de a kedves olvasó rágódhat egy keveset. (Nem akarok sznobnak tűnni vagy ilyesmi, de olvass el néhány Csehov drámát, azok konkrétan nem szólnak semmiről, mégis olyan bölcsességek és igazságok hangzanak el bennük, hogy nagyon is sokat lehet tanulni belőlük.) A karaktereket is el lehetne itt mélyíteni, elsősorban Bajaiét, aki nagyon érdekesnek tűnik első pillantásra, de vajmi keveset tudunk meg róla. Aztán: "Bajai: - Üdvözlöm, Júlia." - szintén nem egy novellához illik.
Ennyit körülbelül a stilisztikához, a tartalomhoz csak annyi, hogy... kicsit zavaros... mármint az implantátumot kicserélik egy okosabbra, de nem okosabb lesz tőle (olyan értelemben), hanem megváltozik a személyisége és elmegy jótékonykodni. Mert ráébred, hogy a világ másból is áll, mint lájkok gyűjtögetéséből? Ez nem teljesen világos. De nem baj, lehet min agyalni :)
Norbi32 2013.02.06. 22:06:22
ezen a részen nem tudom magam túltenni:D
Wallenstein 2013.02.07. 20:44:59
Az megint más kérdés, hogy véleményem szerint állításaid néha erősen túlzóak és ellentmondásosak. Ezekre az anomáliákra szeretném a legnagyobb tisztelettel felhívni a figyelmedet.
1.Kidolgozatlanság:
Nyilván ahogy te én is csak szubjektív véleményt tudok mondani. Én úgy gondolom egy mű nem attól lesz kidolgozott vagy hiányos, hogy van-e mélylélektani ábrázolás. Ha belegondolsz, a művem csak néhány óra alatt játszódik, eközben pedig szerintem teljesen hiteltelen lenne szereplők lelkének a bugyraiba is lehatolni. A valóságban is ennyi idő alatt legfeljebb a személyiség halvány körvonalait tudod leírni, de az egész belső világot képtelenség.
2. Történetünk a talán nem is olyan távoli jövőben játszódik.
Szerény véleményem szerint ez a mondat nyugodtan szerepelhet kész műben nem csak vázlatba. Egyáltalán nem azt akartam, hogy időben szorosan behatároljam a művet. (És ha azt szerettem volna, akkor is beleférne a művészi szabadságba) Azért sem értettem igazán a felvetésedet már néhány sorral lejjebb te magad magyarázod meg: Szomorú valóság és/vagy jövő. Pontosan ezt fejezi ki más szavakkal.
3. Luca és Sanya
Nem rezidensek, hanem orvostanhallgatók. A rezidens szót nem is használtam a műben. Az időegyeztetési hiba egyébként tényleg jogos mea culpa. Visszatérve a két medikus az írásomban csak mellékszereplők ezért nem gondoltam karaktereik mélyebb kibontását, persze ha lenne rá lehetőségem, hogy regényt írhassak, ebből biztos megtenném.
4. műfaji kritika +Csehov
Én nem tartalak sznobnak, és nagyon örülök, hogy szeretsz Csehovot. De azért ne keverjük a szezont a fazonnal. Csehov drámái pont attól roppant izgalmasak, hogy csak lelki síkon kavarognak az események, melyet szinte megfojt az orosz vidék lehangoló mozdulatlansága.
Ezzel szemben például egy Mikszáth novellában a szereplők jellemvonásai egy fabatkát sem változnak, statikus karakterek maradnak az adott szituáció a környezet változása teszi mozgalmassá a történetet. Az én művem inkább ezt a logikát követi.
Hogy egy kicsit hasonló néhol a drámai művekhez? Én nem érzem, de ha igen akkor azt mondanám, ilyen ez a huszonegyedik századi irodalom keverednek a műfajok. Ettől válik izgalmassá és lüktetővé.
5. Orvosok közötti vita
Én elhiszem, hogy jó pár Sf műben megtalálható motívum, hogy két szereplő több oldalon keresztül vitázik etika és tudomány erkölcs és hit stb. Nyilván ennek is megvan a helye, de leginkább szerintem egy regénybe. Én az alkotásomban a valóságot próbáltam tükrözni és hát az igazság, hogy az ember egy olyan fajhoz tartozik, hogy a vita hevében inkább az érzelmi érveket és a személyeskedéseket szokta felhozni szóban és csak írásban támasztja alá. Ettől függetlenül én is nagyon szívesen megírtam volna de akkor abból egy regény lett volna.
6. Tartalom
Na, ez az amit végkép nem értetem. Az implantátum olyan, mint ma az okos telefon csak annyival fejlettebb, hogy beültetik az agyba így ott mesterségesen tud élményeket-hallucinációt kelteni. Nyilvánvalóan x évenként természetesen cserélik. Ez ok de mi van akkor ha a fagyi visszanyal ha kis eszközünk amit mi alakítottunk ki a saját szórakoztatásunkra egyszer csak elkezd minket megváltoztatni…
Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy írtál remélem egy pár dologra sikerült fényt deríteni. :)
Wallenstein 2013.02.07. 20:46:23
sz-ter 2013.02.07. 22:31:23
Szomorú jelen/jövő, igen... igazából... jó, igen, oké, tényleg kicsit ellentmondásos. De azt az első mondatot továbbra is kicsit szájbarágósnak érzem, bár talán ez is csak engem zavar... Túlságosan is szeretek agyalni és ha konkrét állításokat raknak elém, hajlamos vagyok úgy érezni, hogy... kevesebbet néznek ki belőlem mint kéne. Azt hiszem, ez a legdiplomatikusabb megfogalmazás :D
A rezidens/orvostanhallgató/medikus dologban nem vitatkozom, bizonyára igazad van. Erről a területről nem igazán vannak ismerőseim, úgyhogy nem vagyok képben. Max a sorozatok szintjén, de ott mindig rezidenseket emlegetnek... :)
Kőtőkálmán 2013.02.08. 12:36:23
"Ezzel szemben például egy Mikszáth novellában a szereplők jellemvonásai egy fabatkát sem változnak, statikus karakterek maradnak "
Ez meg mi?
Mikszáth nevében tiltakoznom kell!
Elég elolvasni Az a pogány Filcsik című remekművét. És még sorolhatnám..
mek.oszk.hu/00900/00950/00950.htm#6
Étám Sokit 2013.02.09. 14:45:33
Az időbeli ugrások nekem nagyon tetszenek, ráhagyják a fantáziádra, hogy mi is történhetett.
Egy-két helyen használhattál volna olyan szavakat, amiket az olvasó könnyebben bele tud helyezni a történet stílusába. (pl.: apátiában, lekváros bödön)
Személy szerint én igényelném pár rész megmagyarázását, de ezt leszámítva tetszik amit írtál :)