Császár Kata: Monokróm című novellájával köszöntjük a szerdát. Kipróbálnád magad az Arénában? Küldd be novelládat az info @ galaktika.hu címre!

Monokróm

Kékesfényű villanások kattantak fel s le végig a kietlen folyosón. Zöld füsfényben úsznak az oszlopok. Így fertőtlenítik minden nap minden reggelén a házakat, megtörve a hajnali derengést.

Összevonja szemöldökét és nézte a szemétben turkálókat. Még nem tartozik közéjük, még nem. Tegnap a két lazító jól jött. Kicsit kihúzta a monokróm környezetből, az aszfaltkonfekciójú tömeg morajából.

Gumiarc nevetése még most is a fülében csengett. Haveri alapon ment az osztás. Csak haveroknak. Ez az eltelt év óta még mindig egy kicsit zavarta.

A szűk szobában még erősebben érződött a cigaretta-izzadtságszag keveréke. Ma újra szigetmagány.

Nem akar érezni. Soha többé semmit. Nem akart többé ártani neki. Menekülne magától. Ma is, holnap is.

De „csak” haver neki..nyugtatta magát. Mint mindig, mindig..örökkön örökké..

2. Ébredés

A jégfehér csempe erősen hozzányomódott az arcához. Valahol a közelben víz zuhogott. Két karcsú lábat látott elsuhanni maga előtt. Aztán emléktörés.

Próbált felkelni. Nem ment egykönnyen. Egy hosszú árnyékot látott. Egy férfi sziluettjét. A parázs felfénylett a sötétben. Hirtelen hányinger fogta el a csípős cigaretta szagától. Már amúgy is hasogatott a feje a fáradtságtól és az éhségtől.

Itt a Magányos Angyalok városában, ahol a régi katedrálist már körbenőtte a város zsivaja, itt általában otthonra lelt. Itt nem félt. Eddig a pillanatig.

Félt, szívbemarkolóan és azzal az ürességgel, mint mikor az ember a szívdobbanását az összes érzékszervével kiélesedve éli át.

Az volt az utolsó emléke, hogy tűzharcba keveredett, s valahol a Villányi úton elhagyta csapatát, bekerítették. Amit utoljára látott, az egy lány profilja volt.

Nehézkesen feltápászkodva látta, hogy térdét súrolta az egyik golyó, s fejéből is vér szivárog.

A halál előszobájából tért vissza az éjjel.

Virrasztás

Hörögve száguldott végig a mentő az Andrássy úton. A lány leszorította a lőtt sebet. De a mentőt is követték a fegyveresek,ki kellett, hogy tegye valahol a sebesültet, mentenie a saját, s társai életét.

Talált egy elhagyott raktárépületet. A mosdó közelében lerakta a testet. Megsimította a borostás arcot. Fiatal katona-gondolta, fiatal halál..s elszaladt, ment a következő robbanás helyszínére.